-
-
Karoli -
-
4
|Jonás 2:4|
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!"
-
5
|Jonás 2:5|
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!"
-
6
|Jonás 2:6|
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
-
7
|Jonás 2:7|
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!"
-
8
|Jonás 2:8|
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
-
9
|Jonás 2:9|
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;"
-
10
|Jonás 2:10|
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]"
-
1
|Jonás 3:1|
És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:
-
2
|Jonás 3:2|
Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
-
3
|Jonás 3:3|
És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]
-
-
Sugerencias
Haga clic para leer 1 Corintios 5-7