-
Leia por capÃtulosComentário sobre a Leitura BÃblica de Hoje
-
Karoli -
-
21
|Josué 22:21|
Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:
-
22
|Josué 22:22|
Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: õ tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésbõl és ha az Úr ellen való vétekbõl van ez: ne tartson meg minket e napon!
-
23
|Josué 22:23|
Ha azért épÃtettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égõáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját: - lássa meg [ezt ]õ maga az Úr!"
-
24
|Josué 22:24|
Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy Ãgy gondolkoztunk: Maholnap Ãgy szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?
-
25
|Josué 22:25|
Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai - a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És elidegenÃthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!"
-
26
|Josué 22:26|
Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy épÃtsünk oltárt, se nem egészen égõáldozatra, se nem véres áldozatra;"
-
27
|Josué 22:27|
Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat õ elõtte a mi egészen égõáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban.
-
28
|Josué 22:28|
Mondottuk azért: Ha Ãgy szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mássát, a melyet a mi atyáink készÃtettek, nem egészen égõáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!
-
29
|Josué 22:29|
Távol legyen tõlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, épÃtvén oltárt égõáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül, a mely az õ sátora elõtt van!
-
30
|Josué 22:30|
Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak vala elõttök."
-
-
Sugestões
Clique para ler Êxodo 16-17
22 de janeiro LAB 388
DEUS PODE RESPONDER
Êxodo 16-17
Hoje é o vigésimo segundo dia do ano no calendário gregoriano. Então, só faltam 343 dias para o ano acabar, isso se o ano não for bissexto. Falta muito tempo ainda, né?
Em 22 de janeiro de 1957, Israel se retirou da PenÃnsula de Sinai. Muita coisa aconteceu ao Israel moderno, mas a nossa leitura de hoje fala de um acontecimento ocorrido com o Israel antigo, no tempo de Moisés. O lugar era o mesmo: região da PenÃnsula do Sinai. No entanto, daquela vez, o povo de Israel não tinha a oportunidade de sair de lá. E esse era o problema. Eles estavam com fome e sede, não tinham o que comer nem beber, não tinham de onde tirar recursos para isso. Não havia solução!
Mas o maior problema não é passar necessidade. O problema pode ser a postura quando nos deparamos com a crise. Já observou o comportamento das pessoas em momentos de crise? Você sabe que também foi em um dia 22 de janeiro, mas de 2006, que Evo Morales assumiu a presidência da BolÃvia? Como aquele homem fez tanta gente passar por situações de crise! Pela mÃdia, podÃamos ver, nitidamente, que Evo dividiu a opinião do povo. Através do que os meios de comunicação mostravam, pelas expressões das pessoas, percebÃamos que cada boliviano respondia de forma diferente diante da crise deles.
Um problema pior ainda que ter uma crise, é ter um comportamento equivocado durante a crise. Mas pior que tudo isso, é não ter um bom lÃder diante da crise, que era o caso dos nossos vizinhos.
No tempo da crise de Êxodo 16-17, o povo de Israel tinha um grande lÃder: Moisés. O problema foi o comportamento do povo. Que povo obstinado! Eles só conseguiam olhar para a própria barriga e não conseguiam erguer a cabeça acima disso. Ao ler sua BÃblia hoje, você perceberá isso. Existem tantas coisas acima das necessidades fisiológicas muito mais nobres para nos preocuparmos...
Jesus disse que felizes são aqueles que têm fome e sede, mas muito mais que de pão e água, fome e sede de justiça. Essa deve ser a nossa prioridade, porque nem só de pão vive o homem, mas de toda a Palavra de Deus. É por isso que tentamos procurar o conhecimento da justiça através da leitura da BÃblia.
Se não fizermos isso, corremos o risco de, apesar de estar no meio do povo de Deus, fazer igual aquele povo fez: perder o foco e fazer os pedidos errados para Deus. E aà as conseqüências podem ser muito ruins.
Cuidado com o que você pede para Deus porque Ele pode responder!
Valdeci Júnior
Fátima Silva