-
-
Karoli -
-
21
|Daniel 3:21|
Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.
-
22
|Daniel 3:22|
A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.
-
23
|Daniel 3:23|
Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.
-
24
|Daniel 3:24|
Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!
-
25
|Daniel 3:25|
Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.
-
26
|Daniel 3:26|
Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.
-
27
|Daniel 3:27|
És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket.
-
28
|Daniel 3:28|
Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül."
-
29
|Daniel 3:29|
Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.
-
30
|Daniel 3:30|
Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában. [ (Daniel 3:31) Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen! ] [ (Daniel 3:32) A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni. ] [ (Daniel 3:33) Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.] ]
-
-
Sugestões

Clique para ler 2 Crônicas 17-20
15 de maio LAB 501
LOUVAR A DEUS TRAZ CORAGEM
2Crônicas 17-20
Você já se deparou com alguma situação em que imaginou que estava, literalmente, em um beco sem saída? Já tentou olhar para todos os lados e, depois de muito procurar a solução para um determinado problema, percebeu que não existia luz no final do túnel? A leitura bíblica de hoje está fantástica, pois apresenta um grande milagre que aconteceu com o povo de Israel.
Josafá acordou pensando que aquele seria mais um dia normal, até que alguém lhe deu um recado, dizendo que vinha um grande exército contra ele. O desespero tomou conta, mas ao invés de se desesperar, tomou uma atitude um tanto incomum. Ele decidiu consultar a Deus e proclamar um jejum em todo o reino de Judá. Quando todos estavam reunidos, o rei começou a execução das suas táticas de guerra. Imagine a cena: o exército inimigo estava se aproximando e todo o povo, juntamente com o rei, estavam orando ao Senhor.
Essa oração é impressionante! Depois que oraram e de se aconselhar com o povo, Josafá nomeou alguns homens para cantarem ao Senhor, dizendo: “Deem graças ao Senhor, pois o seu amor dura para sempre” (2Crônicas 20:21).
O final da história eu não vou contar, mas quero refletir com você sobre a importância de louvarmos a Deus nos momentos mais difíceis da nossa vida. Muitas vezes nos entregamos ao desânimo quando um problema bate à nossa porta. Mas questiono: será que se louvássemos mais a Deus, nossa esperança, fé e coragem não seriam avivadas? Será que não teríamos mais vitórias se houvesse mais louvor a Deus e menos palavras de desânimo?
Nosso Deus é a Fonte eterna de poder e, descansados em Seus ternos braços de amor, Ele encherá nosso coração de alegria, além de nos conceder coragem para enfrentar os desafios aos quais nos deparamos no dia-a-dia. Nos momentos de crise, é de suprema importância que olhemos para a direção certa.
Quando passamos por dificuldades, provações e tempestades, temos a tendência de olhar horizontalmente, ou seja, olhamos para as outras pessoas, tentamos resolver as coisas por nós mesmos e acabamos nos frustrando. Portanto, precisamos ter uma visão vertical. Isso significa colocar nossa confiança em Deus e, assim como uma criança, deixar que Ele, com Suas estratégias divinas, tome conta das nossas angústias e necessidades.
Embora pareça que Deus está em silêncio, tenha a convicção de que Ele está operando em favor da sua salvação e felicidade. Ele não se engana! Então, mesmo com lágrimas nos olhos ou com o coração sangrando, louve ao Senhor porque o louvor tem o poder de espantar as trevas.
Experimente isso na sua vida!
Valdeci Júnior
Fátima Silva