-
-
Karoli -
-
1
|Daniel 7:1|
Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá."
-
2
|Daniel 7:2|
Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és Ãmé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;"
-
3
|Daniel 7:3|
És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.
-
4
|Daniel 7:4|
Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, mÃg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állÃttaték és emberi szÃv adaték néki.
-
5
|Daniel 7:5|
És Ãmé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és Ãgy szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!
-
6
|Daniel 7:6|
Ez után látám, és Ãmé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki."
-
7
|Daniel 7:7|
Ezek után látám éjszakai látásokban, és Ãmé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erõs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elõtte valának, és tÃz szarva vala néki."
-
8
|Daniel 7:8|
[Mialatt] a szarvakat szemlélém, Ãmé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték õ elõtte, és Ãmé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.
-
9
|Daniel 7:9|
Nézém, mÃg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz;"
-
10
|Daniel 7:10|
Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ szÃne felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tÃzezerszer tÃzezeren állának elõtte; Ãtélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg."
-
-
Sugestões
Clique para ler 2 CorÃntios 5-7
26 de novembro LAB 696
SEJA UM POTE DE JESUS
2CorÃntios 01-04
Certo carregador de água tinha 2 grandes potes, cada um pendurado numa ponta de um cabo, o qual ele carregava sobre seus ombros. Um dos potes tinha uma rachadura, enquanto o outro pote era perfeito e sempre levava a porção completa de água até o final da longa caminhada.
O pote rachado chegava só com a metade.
Por 2 anos isto se repetiu diariamente, com o carregador trazendo apenas um pote e meio de água.
Naturalmente, o pote perfeito estava orgulhoso de seu desempenho, perfeito para o propósito a que tinha sido feito.
Mas o pobre pote rachado estava envergonhado de sua própria imperfeição, e miserável por ser capaz de alcançar apenas metade daquilo a que tinha sido feito para fazer.
Depois de 2 anos do que sentia ser uma falha insuportável, ele um dia falou ao carregador perto de um riacho:
-Estou envergonhado de mim mesmo, disse o pote, e eu quero me desculpar com você.
- Por quê? - perguntou o carregador.
- Do que você está envergonhado?
- Tenho conseguido, nestes últimos 2 anos, entregar apenas metade de meu carregamento porque esta rachadura faz com que a água vaze por todo o caminho.
Por minha causa, você tem que realizar todo este trabalho, e você não recebe todo o valor de seus esforços, disse o pote.
O carregador sentiu pena do velho pote rachado, e em sua compaixão ele disse:
- Enquanto nós voltarmos à casa, eu quero que você note as flores lindas que há ao longo da trilha.
De fato, Ã medida que eles subiram a colina, o velho pote rachado notou o sol que aquecia as lindas flores silvestres ao lado da trilha, e isto o animou um pouco.
Mas ao final da trilha, ele ainda se sentia mal porque tinha vazado metade de seu carregamento, e novamente se desculpou com o carregador por sua falha.
O carregador disse ao pote:
- Você notou que havia flores apenas em seu lado da trilha, mas nenhuma do lado do outro pote?
É porque eu sempre soube da sua rachadura,e eu aproveitei isso para o bem.
- Eu plantei sementes de flores do seu lado da trilha, e a cada dia enquanto eu voltava do riacho, você as regou. Por 2 anos eu tenho sido capaz de colher estas lindas flores para decorar a minha mesa.
Sem você ser do jeito que você é, e com a rachadura que você tem eu nunca teria esta beleza para embelezar a minha casa.
Mesmo sentindo-se imperfeito, descubra, na leitura de hoje, que tipo de pote, vaso, você pode ser para Jesus.
Valdeci Júnior
Fátima Silva