-
Leia por capítulosComentário sobre a Leitura Bíblica de Hoje
-
Karoli -
-
1
|2 Reis 7:1|
És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
-
2
|2 Reis 7:2|
És felelvén egy fõember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belõle."
-
3
|2 Reis 7:3|
A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?
-
4
|2 Reis 7:4|
Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk."
-
5
|2 Reis 7:5|
És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki."
-
6
|2 Reis 7:6|
Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jõjjenek.
-
7
|2 Reis 7:7|
És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
-
8
|2 Reis 7:8|
Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték."
-
9
|2 Reis 7:9|
És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának."
-
10
|2 Reis 7:10|
És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak."
-
-
Sugestões
Clique para ler Atos 22-23
12 de novembro LAB 682
LOBOS CRUÉIS
Atos 19-21
“Gostaria de lhes contar”, disse um vovô a dois netos que mostravam ter alguma dúvida quanto às providências de Deus, “gostaria de lhes contar o que me aconteceu quando tinha dez anos”.
Certa noite, tendo de ausentar-se os pais, ficaram ele, uma irmãzinha e um irmão em casa sozinhos. Quando estavam para adormecer, ouviram um som estranho. Erguendo-se, viram dois olhos brilhantes de um lobo, junto à porta, que os meninos haviam esquecido de fechar. O lobo caminhou através da sala, em direção ao berço onde dormia a pequena. Os meninos ficaram aterrados, mas o lobo olhou para a menina, voltou para junto da porta e soltou um longo uivo. Era o sinal para chamar os outros lobos.
Os meninos trataram de fechar bem a porta. Daí a pouco, de todas as direções, começaram a vir lobos, e dentro em breve, cercavam a casa, e alguns saltaram para o telhado, e começaram a arranhar a escassa madeira, conseguindo fazer uma abertura, através da qual os meninos, apavorados, viram a silhueta das feras esfaimadas, prontas a saltar para dentro da casa. Nesse momento ouviram-se os tiros lá de fora, ao mesmo tempo que o pai do dos meninos se precipitava para dentro de casa, em tempo de matar, com um tiro certeiro, um dos lobos, que penetrara pelo buraco feito.
Tendo ouvido o uivo dos lobos, quando estes começaram a subir ao telhado da casinha, haviam acorrido vizinhos e deles partiram os primeiros tiros, matando a afugentando os lobos que ainda estavam no telhado. E a fera que estava para apanhar o nenê que dormia tranqüilo no berço, foi prostrada, no momento preciso, pela bala do pai, ao entrar.
Os pais dos meninos tinham ido visitar uma família cujo chefe havia falecido, e demoraram porque se incumbiram dos preparativos para o sepultamento, naquela região afastada, no tempo da colonização dos Estados Unidos.
“Um inimigo ainda mais mortal, o diabo, anda ao redor, buscando as portas não aferrolhadas, no seu e no meu coração”, disse aquele vovô. “Se esquecemos nosso dever ou somos desobedientes, ele pode entrar, e o resultado será morte eterna”.
“Cuidem de vocês mesmos e de todo o rebanho sobre o qual o Espírito Santo os colocou como para pastorearem a igreja de Deus, que ele comprou com o seu sangue. Sei que, depois da minha partida, lobos ferozes penetrarão no meio de vocês e não pouparão o rebanho. E dentre vocês mesmos se levantarão homens que torcerão a verdade, a fim de atrair os discípulos. Por isso, vigiem! (Está na leitura bíblica de hoje!)”.
Fonte: James e Priscilla Tucker, “Lições de Deus na Natureza”, 124.
Valdeci Júnior
Fátima Silva