-
-
Karoli -
-
11
|Daniel 4:11|
Erõsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az õ ágairól.
-
12
|Daniel 4:12|
De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében."
-
13
|Daniel 4:13|
Az õ emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idõ múljék el felette.
-
14
|Daniel 4:14|
Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élõk, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
-
15
|Daniel 4:15|
Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned."
-
16
|Daniel 4:16|
Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az õ gondolatai háboríták õt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyûlölõidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
-
17
|Daniel 4:17|
A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erõs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;"
-
18
|Daniel 4:18|
És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezõ vada, és ágain az égi madarak lakozának:"
-
19
|Daniel 4:19|
Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
-
20
|Daniel 4:20|
Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idõ múlik el felette;"
-
-
Sugestões
Clique para ler Jeremias 1-3
10 de agosto LAB 588
JEREMIAS
Jeremias 01-03
Jeremias nasceu no povoado de Anatot, pertinho de Jerusalém, entre 650 e 640 a.C. Era filho do sacerdote Helcias, da casa de Eli. Talvez descendesse de Abiatar, chefe dos levitas em Jerusalém, na época do rei Davi, e que foi desterrado para Anatot por Salomão. O significado do nome Jeremias é incerto. Há mais de uma possibilidade sobre o significado. Pode ser “Iahweh exalta”, “Iahweh é sublime” ou “Iahweh abre” (=faz nascer). Esse nome era bastante comum nos tempos bíblicos. São conhecidos pelo menos sete personagens, mais ou menos importantes, com esse nome. A Bíblia não dá muita informação sobre a infância e sobre a formação de Jeremias. Sabemos pouquinho a respeito. Quase nada. Parece que ele jamais assumiu qualquer função sacerdotal. Pelo contrário, denunciou duramente o papel exercido pelos sacerdotes de seu tempo. O que, por outro lado, aponta para sua rigorosa visão levítica e possível formação de como deveria agir um sacerdote. Consta, nesta linha, que o rei Josias (640-609 a.C.) proibira o exercício do ofício aos sacerdotes não provenientes de Jerusalém. É possível que Jeremias tenha começado a profetizar em Anatot. Mas foi perseguido, quiseram matá-lo em sua própria terra. Não conhecemos o motivo desse complô armado contra Jeremias por seus conterrâneos e até por seus familiares. Talvez por ter apoiado a reforma do rei Josias, que destruiu os santuários regionais e centralizou as atividades cultuais em Jerusalém, ele tenha prejudicado os interesses de sua família sacerdotal. Ou, quem sabe, o duro teor de sua crítica social e religiosa tenha provocado tão violenta reação. Durante toda a sua vida, Jeremias irá incomodar muita gente, que tentará, a qualquer custo, calar a sua boca. Jeremias atuou cerca de 50 anos, de 627 a 580 a.C., sob os governos de Josias (629-609 a.C.), Joaquim (609-598 a.C.), Sedecias (597-586 a.C.) e Godolias/exílio (586 a 580 a.C.). Por isso, costumamos dividir, didaticamente, sua atuação segundo estes quatro períodos.
A situação em Judá se complicou rapidamente, quando um príncipe davídico chamado Ismael, que escapara para Amon, voltou e assassinou Godolias, provavelmente em outubro de 586 a.C. Os sobreviventes, entre eles Jeremias, fogem para o Egito, temendo uma represália babilônica. Lá no Egito, em Táfnis, cidade situada a leste do delta do Nilo, o incansável profeta, que já devia ter uns 70 anos de idade, passa a repreender a idolatria que seus conterrâneos ali praticavam. Depois disso, nada mais sabemos sobre Jeremias. Diz a lenda que o profeta de Anatot foi apedrejado e morto por seus conterrâneos, lá no Egito. Esta lenda está no apócrifo “Vida dos Profetas”: texto escrito por um judeu da Palestina no século I d.C.
Fonte: http://www.airtonjo.com/faq_jeremias.htm
Valdeci Júnior
Fátima Silva