-
-
Karoli -
-
11
|Daniel 9:11|
És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!"
-
12
|Daniel 9:12|
És teljesíté az õ szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben."
-
13
|Daniel 9:13|
A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
-
14
|Daniel 9:14|
Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ szavára."
-
15
|Daniel 9:15|
Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
-
16
|Daniel 9:16|
Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
-
17
|Daniel 9:17|
És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.
-
18
|Daniel 9:18|
Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket."
-
19
|Daniel 9:19|
Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te városod és a te néped."
-
20
|Daniel 9:20|
És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért."
-
-
Sugestões
Clique para ler 1 Coríntios 1-4
20 de novembro LAB 690
CONCLUINDO ROMANOS
Romanos 14-16
Que diremos, pois, ao concluirmos Romanos? Que Romanos é uma carta de contrastes. Paulo parece se sentir bem em confrontar-nos com imagens contrastantes e metáforas. Por exemplo, Os capítulos 14 e 15 contrastam o julgamento e o desprezo com a aceitação amorosa. São muitos os contrastes. Creio que, por si mesmo, você pode detectar vários deles. Mas, o que vamos fazer com todos eles?
Em cada um destes contrastes o apóstolo, além de nos confrontar com uma escolha, vai mais além. Ele nos encoraja com a boa notícia de que Deus pode nos fortalecer (16:25) e estabelecer (14:4). O caminho de justificação pela fé, de liberdade da ira, de circuncisão do coração, de identidade com Cristo, de serviço a Deus, de vida no espírito, de vida sem condenação, de vida de herdeiro, de luz, de um amor envolvente que faz com que até mesmo aqueles que discordam dele sejam por ele mesmo bem-vindos, e de transformação em um sacrifício vivo, que agrada a Deus, pode ser nosso.
Percebe? Continue, você mesmo, a refletir sobre cada uma destas metáforas, imagens e promessas. Renove o seu compromisso no caminho cristão. A graça de Deus é o “mais-grátis” de todos os presentes. Mas para aceitar o dom é preciso dar uma resposta de fé. E esta dádiva é para cada um de nós. Ninguém fica de fora. Misericórdia para todos! Que bela notícia!
Cada uma destas metáforas leva-nos a antecipar as conseqüências de aceitar este evangelho. Nesta comunhão, podemos prever um novo relacionamento com Deus, no qual nós O experimentamos com o Pai amoroso que Ele tem sempre sido, em vez de um juiz condenantivo, que pensávamos que Ele era. Prevemos um novo relacionamento com o próximo, no qual reconhecemos cada pessoa como um irmão ou uma irmã, em vez de uma ameaça ou um inimigo. Mas talvez, a melhor de todas as novas é a de que, através do Espírito, estas visões podem se tornar realidade. Encontramos paz com Deus (5:1). Vivemos, no máximo que podemos, em paz com os outros (12:8). E este noticiar de uma nova vida ergue nossa visão para um futuro eterno muito maior, dando-nos, assim, esperança.
A minha oração por você, leitor de Romanos, é simplesmente a oração de Paulo, encontrada em Romanos 15:13: “Que o Deus da esperança os encha de toda alegria e paz, por sua confiança nele, para que vocês transbordem de esperança, pelo poder do Espírito Santo”. Além de retirar de Romanos as belas reflexões sobre as ricas metáforas, retire, você também, a sua oração.
Fonte: John Brunt, The Abundant Life Bible Amplifier – Romans, Pacific Press, páginas 279 e 280.
Valdeci Júnior
Fátima Silva