-
-
Karoli -
-
11
|Daniel 9:11|
És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!"
-
12
|Daniel 9:12|
És teljesíté az õ szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben."
-
13
|Daniel 9:13|
A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
-
14
|Daniel 9:14|
Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ szavára."
-
15
|Daniel 9:15|
Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
-
16
|Daniel 9:16|
Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
-
17
|Daniel 9:17|
És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.
-
18
|Daniel 9:18|
Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket."
-
19
|Daniel 9:19|
Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te városod és a te néped."
-
20
|Daniel 9:20|
És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért."
-
-
Sugestões

Clique para ler 2 Samuel 8-10
03 de abril LAB 459
MELHOR QUE A REJEIÇÃO
2Samuel 08-10
Davi era aceito por Deus e também O aceitava em sua vida. Vimos isso na leitura bíblica de ontem. Os povos vizinhos ao reino de Israel haviam rejeitado a Deus, por isso, através de Davi, agora a rejeição de Deus também estava chegando até eles. Para realizar essa obra, Davi aceitou vários homens como seus oficiais de guerra e de governo. Mefibosete era alguém cuja família inteira havia sido rejeitada. Ele esperava ser rejeitado por Davi também. Isso seria óbvio. Mas Davi não o rejeitou. E é sobre o que a Bíblia diz a respeito da rejeição que quero falar com você. Para isso, apresento-lhe argumentos tirados de um comentário muito bom: www.bibleinfo.com .
Os filhos de Deus podem ser rejeitados pelos seus amigos e família. A Bíblia diz em Marcos 6:4: “Então Jesus lhes dizia: Um profeta não fica sem honra senão na sua terra, entre os seus parentes, e na sua própria casa.” Em Salmo 27:10, está escrito: “Se meu pai e minha mãe me abandonarem, então o Senhor me acolherá.”
Jesus sabe o que é a dor da rejeição. Lucas 13:34 diz: “Jerusalém, Jerusalém, que matas os profetas, e apedrejas os que a ti são enviados! Quantas vezes quis eu ajuntar os teus filhos, como a galinha ajunta a sua ninhada debaixo das asas, e não quiseste!” Jesus foi desprezado e rejeitado pelos homens. Ele conhece esse sentimento. Veja o que é dito a respeito dEle em Isaías 53:3: “Era desprezado, e rejeitado dos homens; homem de dores, e experimentado nos sofrimentos; e, como um de quem os homens escondiam o rosto, era desprezado, e não fizemos dele caso algum.”
Nós rejeitamos a Deus quando recusamos Sua oferta de salvação. Mateus 21:42 afirma isso: “Disse-lhes Jesus: nunca lestes nas Escrituras: a pedra que os edificadores rejeitaram, essa foi posta como pedra angular; pelo Senhor foi feito isso, e é maravilhoso aos nossos olhos?”
Corremos o risco de rejeitar a Deus, e qualquer pessoa que O rejeita é um tolo. Assim é dito em Salmo 14:1: “Diz o néscio no seu coração: não há Deus. Os homens têm-se corrompido, fazem-se abomináveis em suas obras; não há quem faça o bem.”
Os amonitas tiveram a curiosidade de experimentar o que seria desprezar e rejeitar o povo de Deus. E não só perceberam o quanto isso é mau quanto também testemunharam para todos os outros que com os filhos de Deus relaciona-se e não rejeita-se.
Precisamos agir assim: no lugar da rejeição, sempre procurarmos cultivar a aceitação. Você gosta de sentir-se aceito? Então trate as outras pessoas assim, e Deus aceitará o seu bom coração.
Valdeci Júnior
Fátima Silva