-
-
Karoli -
-
21
|Daniel 3:21|
Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.
-
22
|Daniel 3:22|
A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.
-
23
|Daniel 3:23|
Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.
-
24
|Daniel 3:24|
Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!
-
25
|Daniel 3:25|
Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.
-
26
|Daniel 3:26|
Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.
-
27
|Daniel 3:27|
És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket.
-
28
|Daniel 3:28|
Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül."
-
29
|Daniel 3:29|
Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.
-
30
|Daniel 3:30|
Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában. [ (Daniel 3:31) Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen! ] [ (Daniel 3:32) A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni. ] [ (Daniel 3:33) Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.] ]
-
-
Sugestões
Clique para ler Atos 16-18
10 de novembro LAB 680
BARNABÉ – FILHO DA CONSOLAÇÃO
Atos 13-15
Quando eu era criança, nos acampamentos de retiro espiritual dos cristãos, costumava ouvir os jovens, ao embalo das palmas, do violão, da caixa e da gaita, com sorrisos nos rostos, cantarem: “era seu nome Barnabé, natural de Chipre”. Era uma melodia bem gostosa, e muitas vezes a cantei. Mas nem sabia quem era Barnabé. Por outro lado, quantas vezes lemos o livro de Atos, e ignoramos ali a presença de um dos seus principais personagens: Barnabé, “Filho de Consolação”.
Esse (Barnabé) era o cognome de José, um levita (Atos 4:36). O seu nome é o primeiro de uma lista de profetas e professores da igreja de Antioquia (Atos 13:1). Lucas diz que ele é um bom homem (Atos 11:24). Os seus pais eram judeus, da tribo de Levi. Ele era natural de Chipre, onde possuía uma herdade (Atos 4:36-37), que vendeu. Parece ter tido uma aparência digna e que sobressaía (Atos 14:11-12). Quando Paulo voltou a Jerusalém após a sua conversão, Barnabé apresentou-o aos apóstolos (Atos 9:27). É provável que tivessem sido colegas na escola de Gamaliel.
A prosperidade da igreja de Antioquia fez com que os apóstolos e irmãos enviassem para lá Barnabé como superintendente. Ali ele encontrou o trabalho já tão avançado e instalado em força, que foi até Tarso à procura de Saulo para que este o assistisse. Saulo voltou com ele para Antioquia e trabalhou ali durante um ano (Atos 11:25-26).
No fim deste período, foram enviados ambos para Jerusalém, com as contribuições que a igreja de Antioquia tinha juntado para os irmãos mais pobres daquela cidade (Atos 11:28-30). Pouco tempo após o seu regresso, trazendo com eles João Marcos, foram nomeados missionários para o mundo pagão e assim investidos, visitaram Chipre e algumas cidades da Ásia Menor (Atos 13:14). Ao voltarem a Antioquia, depois da primeira viagem missionária que realizaram, foram novamente enviados para Jerusalém, a fim de aí consultarem a igreja sobre a relação desta com os gentios (Atos 15:2; Gálatas 2:1).
Com este assunto resolvido, eles voltaram para Antioquia, trazendo consigo o decreto do Conselho que serviria de regra para a admissão dos gentios na igreja.
Quando já estavam preparados para a sua segunda viagem missionária, Saulo e Barnabé discutiram por causa de João Marcos. A discussão terminou com a separação de ambos. Saulo levou consigo Silas e eles viajaram através da Síria e Sicília. Barnabé, levando consigo o seu sobrinho João Marcos, dirigiu-se para Chipre (Atos 15:36-41). Barnabé não volta a ser mencionado por Lucas em Atos.
E na leitura de hoje, você pode ler sobre a missão de Barnabé (e Saulo), em Atos 13:1-3. Boa leitura.
Valdeci Júnior
Fátima Silva