-
Leia por capÃtulosComentário sobre a Leitura BÃblica de Hoje
-
Karoli -
-
1
|1 Samuel 10:1|
Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett?
-
2
|1 Samuel 10:2|
Mikor azért te most elmégy tõlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sÃrja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és Ãmé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?"
-
3
|1 Samuel 10:3|
És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort."
-
4
|1 Samuel 10:4|
És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl."
-
5
|1 Samuel 10:5|
Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, sÃp és hárfa lesz, és õk magok prófétálnak.
-
6
|1 Samuel 10:6|
Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.
-
7
|1 Samuel 10:7|
Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.
-
8
|1 Samuel 10:8|
Most azért menj le én elõttem Gilgálba, és Ãmé én lemegyek te hozzád, hogy égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, mÃg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.
-
9
|1 Samuel 10:9|
És lõn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltõl eltávozzék, elváltoztatá Isten az õ szÃvét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.
-
10
|1 Samuel 10:10|
És mikor elmenének ama hegyre, Ãmé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke õ reá szálla, és prófétála õ közöttök.
-
-
Sugestões

Clique para ler Ezequiel 14-17
01 de setembro LAB 610
ALGUÉM
Ezequiel 14-17
Tente identificar quem é esta pessoa. Sua origem e nascimento aconteceram um lugar inóspito e sem amor. Seu nascimento foi assim: no dia em que ela nasceu, seu cordão umbilical não foi cortado, ela não foi lavada com água, para que ficasse limpa, não foi higienizada, nem enrolada em panos. Ninguém olhou para ela com piedade nem teve suficiente compaixão para fazer qualquer uma destas coisas por ela. Ao contrário, ela foi jogada fora, em campo aberto, pois, no dia em que nasceu, foi desprezada.
Então, passando um prÃncipe por perto, ele a viu esperneando em seu sangue e, enquanto ela jazia ali em sangue, ele lhe disse: Viva! E aquele prÃncipe a fez crescer como uma flor. Ela cresceu, desenvolveu-se e tornou-se a mais linda das jóias. Seus seios formaram-se e seu cabelo cresceu, mas ela ainda estava totalmente nua.
Mais tarde, quando o prÃncipe passou de novo por perto, ele olhou-a e viu que ela já tinha idade suficiente para amar; então o prÃncipe estendeu a sua capa sobre ela e cobriu sua nudez. Ele fez juramento e estabeleceu uma aliança com ela - palavra de senhor soberano - e ela se tornou dele.
Ele tinha lhe dado banho com água e, ao lavá-la, limpou seu sangue e a perfumou. O prÃncipe colocou nela um vestido bordado e lindas sandálias de peles de animais marinhos. Vestiu-a de linho fino e a cobriu de roupas caras. Adornou-a com jóias; pôs braceletes em seus braços e uma gargantilha em torno de seu pescoço; deu-lhe um pendente, pôs brincos em suas orelhas e uma linda coroa em sua cabeça. E assim, ela foi adornada com outro e prata; suas roupas eram de linho fino, tecido caro e pano bordado. Sua comida era sempre do bom e do melhor. Ela se tornou muito linda, uma rainha. Sua fama espalhou-se entre as nações por sua beleza, porque o esplendor que o prÃncipe lhe deu tornou perfeita a sua formosura. Coisa de gente grande. Nobreza!
Mas, ela se aproveitou da sua beleza e usou a sua fama para dormir com qualquer um que passava, concedendo-lhes os seus favores sexuais. Usou seus vestidos para forrar o chão na própria plataforma da igreja, onde, ali, entregava-se a qualquer um, como prostituta. Ela apanhou as jóias finas que o prÃncipe tinha lhe dado e usou todas em orgias, gastou todo o mantimento de comida com os amantes e, para ficar livre, matou os seus próprios filhos que eram também do prÃncipe.
Sabe quem é? É o sÃmbolo bÃblico das pessoas que são de Deus, mas vivem em pecado. Pode ser você e eu, diante dEle.
Valdeci Júnior
Fátima Silva