-
Leia por capítulosComentário sobre a Leitura Bíblica de Hoje
-
Karoli -
-
15
|1 Samuel 30:15|
És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És õ monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.
-
16
|1 Samuel 30:16|
Elvezeté azért õket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának."
-
17
|1 Samuel 30:17|
És vágta õket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.
-
18
|1 Samuel 30:18|
És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az õ két feleségét is megszabadítá Dávid."
-
19
|1 Samuel 30:19|
És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott."
-
20
|1 Samuel 30:20|
És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk elõtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!
-
21
|1 Samuel 30:21|
Midõn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta õket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté õket békességgel.
-
22
|1 Samuel 30:22|
Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el.
-
23
|1 Samuel 30:23|
Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; õ oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala."
-
24
|1 Samuel 30:24|
Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sõt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlõképen osztozzanak."
-
-
Sugestões

Clique para ler Ester 5-7
30 de maio LAB 516
“POPSTAR”
ESTER 05-07
Hamã era um ciumento. E o que me fascina é o modo como Mardoqueu e a própria Ester foram equilibrados para lidar com a situação. Quanto desprendimento! Parece que essa mulher e esse homem de Deus não tinham inveja em seus corações. É incrível!
E você? Está em busca de santidade? Quer ser alguém útil para Jesus? O Senhor já lhe concedeu algum dom, alguma habilidade para trabalhar ou ministrar? Se “sim”, lembre-se de que, em algum momento, irá se deparar com o perigo da “ciumeira”. Com ela, vem a tentação de sentir-se indispensável para um serviço específico. Talvez, seja tentado a pensar: “Não acredito. O que ele está fazendo ali, sendo que eu poderia ocupar muito melhor aquela posição?” Ou: “Por que essa pessoa faz dessa forma? Se eu estivesse no lugar dela, faria diferente.” Ou então: “Esse camarada está tentando puxar meu tapete. Mas não vou ser vítima, EU estou no controle.” Ou: “Eu, sair desse cargo? Nunca! Você sabe o quanto de coisas boas eu já fiz?” Santa e irônica indispensabilidade! Você já ouviu mesquinharias orgulhosas desse tipo algum dia? Foi tentado a pensar com ciúmes desse tipo?
Qualquer pessoa pode descer da plataforma; é só colocar Deus no trono. Parece que os mais ciumentos estão entre o que chamaríamos de as personalidades públicas cristãs, que parecem ser abnegadas, mas no fundo do seu coração, são apaixonadas pelas manchetes na imprensa ou qualquer muro pichado que estampe seus nomes. Mas Deus julga os motivos do coração. Qualquer um que começa a servir em algum ministério é tentado pela fama. O problema é dar espaço para essa tentação. Que Deus tenha misericórdia dos que são ansiosos por ter uma fama maior que a do próprio Deus a quem deveriam exaltar.
Charles Swindoll escreveu: “Eu não sou indispensável, você também não é, e ninguém é indispensável, com exceção de Jesus, que é o Senhor, e que tem a primazia, porque Ele é o Cabeça. O primeiro lugar é de Cristo porque ele é o próprio fundamento. Quando o Senhor substitui uma pessoa, no cargo que ela ocupa (ou ocupava), ou então quando rebaixa um pra levantar outro, temos que entender que as ordens são dEle. E isso é um direito de soberania que ele tem. O problema é quando a gente começa a pensar que somos donos desse direito de soberania. Meu amigo, Deus colocou você onde Ele queria ver você estar. Foi Ele quem deu esse trabalho, essa função, esse cargo pra você. Então, da mesma forma, ele pode arrancar isso de você. Faça a sua parte com fidelidade, seja humilde, e exalte o nome de Jesus!”
Valdeci Júnior
Fátima Silva