-
-
Karoli -
-
1
|Esdras 3:1|
Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban [lakozának,] felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.
-
2
|Esdras 3:2|
És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
-
3
|Esdras 3:3|
És [erõs] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.
-
4
|Esdras 3:4|
És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s [áldozának] égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.
-
5
|Esdras 3:5|
És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
-
6
|Esdras 3:6|
Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
-
7
|Esdras 3:7|
És adának pénzt a [kõ- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.
-
8
|Esdras 3:8|
Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
-
9
|Esdras 3:9|
És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - [mind] Léviták.
-
10
|Esdras 3:10|
S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
-
-
Sugestões
Clique para ler Êxodo 18-20
23 de janeiro LAB 389
SOGRÃO
Êxodo 18-20
Você tem sogro? Ou é um sogro? Se ainda não tem, pretende ter um algum dia? As pessoas falam muito da sogra, mas pouco se fala do sogro. Geralmente, quando o rapaz está cortejando a moça solteira, a figura do sogro impõe um pouco de medo, mas depois de casado, o genro pode encontrar no sogro, um grande amigo. Gosto muito do meu sogro. Tenho satisfação de ficar uma tarde inteira perto dele. Mas na primeira vez, quando eu, como frangotinho, fui visitar aquele homem, eu tremia na base. E era para tremer mesmo porque você já deve imaginar quais eram as minhas intenções, né?
Mas o tempo passou, veio o noivado, o casamento, e a cada ano que se passa, sinto-me mais ansioso pelas férias para vê-lo. Visitar o sogro é sempre interessante. Você se depara com alguém curioso, mas ao mesmo tempo muito sábio, com aquela sabedoria que só pode ser aprendida ao longo das décadas na escola da vida.
Embora você nunca tenha tido um sogro, poderá entender melhor sobre o que estou falando se fizer a leitura bíblica de hoje. Você encontrará o sogro de Moisés, cujo nome era Jetro. Esse nome significa “abundância”, sinônimo de abastamento, abastança, fartura.
Jetro era uma pessoa pública, mas não sabemos exatamente se era um príncipe ou sacerdote na região desértica chamada Midiã. Ele era sucessor de seu pai, Reuel.
Midiã ficava longe da terra natal de Moisés, o Egito. Depois que Moisés já tinha 40 anos vivendo ali no Egito, ele saiu da corte egípcia e foi para Midiã, para a casa de Jetro. Nessa fuga, Jetro e Moisés se conheceram. Moisés começou a ajudar Jetro com o rebanho, servindo-o por quarenta anos como pastor dos rebanhos dele.
Depois desse relato, vem o que está na nossa leitura de hoje. E enquanto os israelitas estavam acampados no Sinai e pouco depois da vitória sobre Amaleque, Jetro veio encontrar-se com Moisés. Ele chegou em um dia e, no dia seguinte, ao ver a multiplicidade das tarefas que Moisés tinha que realizar, aconselhou-o a nomear juizes subordinados, chefes de mil, de cem, de cinqüenta e de dez. O grande líder deveria decidir os assuntos menores, deixando os maiores para Moisés, que os levaria ao Senhor. Jetro conhecia a lei da liderança: líder não é aquele que faz, líder é o que faz os outros fazerem. Moisés adotou esse conselho tão importante. O resultado foi que aquela organização que eles fizeram foi a preparação para o povo que aconteceu em seguida, que vem a ser alguns dos momentos mais gloriosos da história bíblica.
Compensa ouvir o conselho dos mais velhos!
Valdeci Júnior
Fátima Silva