-
-
Karoli -
-
1
|Esdras 9:1|
Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,]
-
2
|Esdras 9:2|
Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben."
-
3
|Esdras 9:3|
Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
-
4
|Esdras 9:4|
És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig."
-
5
|Esdras 9:5|
Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez."
-
6
|Esdras 9:6|
És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!
-
7
|Esdras 9:7|
A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]
-
8
|Esdras 9:8|
És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.
-
9
|Esdras 9:9|
Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.
-
10
|Esdras 9:10|
És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,
-
-
Sugestões
Clique para ler Salmos 120-134
06 de julho LAB 553
TRAJETO MUSICAL
SALMOS 120-134
Você gosta de viajar? Gosta de ouvir música ou cantar enquanto está no trajeto? Há muitas formas de ouvir música enquanto nos locomovemos. Por exemplo, um aparelhinho de som, pequeno, preso na roupa ou no corpo, com um fonezinho em cada ouvido. Simples, não é? E isso pode nos levar a um mundo totalmente amplo, e talvez até longe do próprio lugar em que estejamos através da música.
Viajando pelo Brasil, podemos acompanhar a sintonia de boas rádios ou selecionar as músicas que vão tocar no aparelho do seu automóvel. O ruim é quando viajamos de ônibus, pois precisamos suportar aquelas músicas bem lixão e não temos como evitá-las. Gosto de viajar naquelas companhias aéreas que dão um fone de ouvido, onde há um controle para escolher a estação e a música que queremos ouvir. Muito bom!
Se você acha que essa mania de ouvir música no trajeto é coisa do mundo moderno, abra sua Bíblia. Nela, existem quinze salmos que são chamados de Cânticos dos Peregrinos, de Peregrinação, de Romagem, dos Degraus. Eles são exatamente a nossa leitura de hoje.
Gerson Berzins, no jornal da primeira igreja Batista do Rio de Janeiro (acoluna.org.br/pibrj/estudos/09ebd1t03.pdf), comenta que não existe uma explicação unânime para o nome e a função desses salmos. Entende-se que estavam relacionados com a peregrinação dos judeus em direção à Jerusalém para adoração a Deus. Seriam cânticos entoados durante a viagem ou na entrada do templo. Foi sugerido que fossem cantados em um dos degraus de acesso ao templo na chegada dos peregrinos.
Outra explicação associa esses salmos com o rei Ezequias. Como sabemos do relato de Isaías 38, o rei clamou e chorou diante de Deus quando foi avisado da sua morte, e Deus lhe concedeu 15 anos adicionais, usando como sinal o recuo de 10 graus no relógio de sol do rei. Em sua oração de gratidão, ele comprometeu-se a adorar a Deus todos os dias da sua vida, como vemos em Isaías 38:20: “O Senhor está prestes a salvar-me; pelo que, tangendo eu meus instrumentos, nós o louvaremos todos os dias de nossa vida na casa do Senhor.” Nesse propósito expresso na sua oração, Ezequias teria composto 10 salmos, um para cada grau que o relógio retrocedeu. A esses 10, ele adicionou quatro salmos de Davi e um de Salomão, totalizando 15, a quantidade de anos que o Senhor lhe adicionou.
Essas possíveis explicações para a origem e função desse grupo de salmos servem apenas como pano de fundo e introdução, ao que pode ser a boa experiência da sua leitura. A relevância da mensagem é o que eles podem transmitir a você.
Valdeci Júnior
Fátima Silva