-
-
Karoli -
-
1
|Esdras 9:1|
Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,]
-
2
|Esdras 9:2|
Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben."
-
3
|Esdras 9:3|
Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
-
4
|Esdras 9:4|
És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig."
-
5
|Esdras 9:5|
Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez."
-
6
|Esdras 9:6|
És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!
-
7
|Esdras 9:7|
A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]
-
8
|Esdras 9:8|
És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.
-
9
|Esdras 9:9|
Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.
-
10
|Esdras 9:10|
És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,
-
-
Sugestões
Clique para ler Salmos 119-119
05 de julho LAB 552
A TUA LEI
SALMO 119
Navegando pela internet, encontrei um belo comentário sobre o Salmo 119 no site www.meditardiaenoite.com.br, publicado por Daniela Correa no dia 03 de novembro de 2008. Ela lembrava o fato de que esse salmo é conhecido por ser o maior capítulo da Bíblia, o maior salmo.
Além de ser bem comprido – tem 176 versículos, o Salmo 119 possui uma peculiaridade muito interessante: a forma como ele é dividido. O texto inteiro é dividido em pequenos grupos de oito versículos nomeados por uma letra do alfabeto hebraico, totalizando 22 divisões, que são exatamente o número de letras do alfabeto hebraico. É um excelente estudo para quem quer estudar a língua hebraica, podendo iniciar por esse salmo.
Mas o ponto mais curioso que achei nesse artigo de Daniela foi o destaque correto que ela faz sobre o assunto principal do livro dos Salmos, que é a lei de Deus. Nesse site, Daniel e Daniela Correa defendem a Lei de Deus, ou seja, os Dez Mandamentos que foram dados a Moisés. Isso é muito importante. Afinal, o próprio Jesus disse que Ele não veio para abolir a Lei de Deus. Jesus a cumpria corretamente, não adulterando, honrando os pais, adorando a Deus, não cobiçando, guardando o sábado, não furtando, etc. Então, quem somos para não querer cumprir a lei? Se cumprimos a Lei de Deus, nossa fé fica muito mais fortalecida. O apóstolo Paulo também falou que nossa fé não anula a lei, mas sim, confirma a existência dela. Deve ser por isso que Tiago 2 fala da importância de guardar todos os Dez Mandamentos. A Bíblia realmente quer o melhor para nossa vida.
E aqui no Salmo 119, aprendemos que o que nos deixa sábios e santificados é a Palavra viva de Deus. Enquanto vai lendo-o, perceberá que, ao longo do texto, pelo fato de que o salmista amava muito os mandamentos de Jeová, ele terminava encontrando a força e a sabedoria necessárias para vida dele, através desses ensinos.
Há quem fique constrangido ao ler esse salmo. Como pode ser isso? Vemos alguém que meditava nos mandamentos de Deus, dia e noite, sem parar. Isso era o verdadeiro fundamento do coração desse servo de Deus. Ele tinha um zelo especial em procurar seguir esses mandamentos. Você acha que é possível fazer isso? Vou dar uma dica que talvez possa ajudar você nesse desafio. Decore a música “A Tua Lei”, de Milton Andrade, que está no CD Aqui é Seu Lugar, do quarteto Arautos do Rei. É o Salmo 119, cantado, em uma linda melodia. Não tem quem não se apaixone.
A Tua Lei é o meu prazer, Senhor Jesus!
Valdeci Júnior
Fátima Silva