-
-
Karoli -
-
1
|Esdras 9:1|
Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,]
-
2
|Esdras 9:2|
Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben."
-
3
|Esdras 9:3|
Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
-
4
|Esdras 9:4|
És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig."
-
5
|Esdras 9:5|
Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez."
-
6
|Esdras 9:6|
És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!
-
7
|Esdras 9:7|
A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]
-
8
|Esdras 9:8|
És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.
-
9
|Esdras 9:9|
Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.
-
10
|Esdras 9:10|
És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,
-
-
Sugestões
Clique para ler Gálatas 1-3
29 de novembro LAB 699
FIDELIDADE AUTENTICADA
2Coríntios 11-13
Na fidelidade, o fingimento não é necessário. Na infidelidade, o fingimento é indispensável. Quanto mais o leitor aproxima-se do fim de 2Coríntios, mais pode perceber o quanto Paulo estava preocupado com aquela gente. O apóstolo queria que os corintos fossem fiéis a Deus. E ele sabia que a falsidade rondava às portas, para ser facilmente discipulada. Aquele grande pastor tinha consciência do perigo que um cristão corre de ser um crente fingido que acomoda sua infidelidade dentro de uma capa de hipocrisia.
Não há como não haver formas no cristianismo. Mas quando o que tem formato passa a ser exageradamente valorizado, torna-se num formalismo doentio, onde a formalidade externa esconde o oco interno. Isto pode ser muito bem ilustrado pela letra da música de Ednaldo do Rio:
“Certo irmao foi convidado pra pregar em uma igreja / Mas quando la chegou houve logo uma peleja / O pastor dizia a ele voce nao prega aqui / Nem tampouco nesse púlpito voce poderá subir / O irmao disse ao pastor o que esta acontecendo / Qual e o meu pecado o Senhor tem que me dizer / O pastor dizia a ele nao se trata de pecado / Voce e um homem santo da qualidade de Jó / O unico motivo de voce nao pregar e somente porque voce esta sem paletó.
“Depois de uma conversa chegaram num acordo / Acertaram com o irmao de pregar em outra semana / O irmao ficou zangado e um pouco enfurecido / Mas atraves de conselho ele ficou convencido
“O irmao era pobrezinho e estava desempregado / So tinha uma roupa e um sapato furado / Foi na casa de outro irmao arrumou terno emprestado / Arrumou uma gravata e ficou todo alinhado / Passou o dia orando ficou cheio de poder / Na hora da pregacao ele comecou a dizer / Fala paletó, paleto nao fala nada / Paleto nao faz jejum, paleto nao le a biblia nem ora de madrugada / So eu que saio pelas ruas pregando literatura / Pregando de casa em casa, ensinando as escrituras / Nunca falto um dia so, agora fala paletó.”
Apesar de um tanto cômica, esta canção espelha a situação pela qual você e eu, por vezes, podemos passar. E na falsidade evangélica, somos tentados a pensar e agir assim: “Pode ser que eu não consiga ler a Bíblia, pode ser que eu não consiga fazer o culto, nem mesmo orar, mas se eu me vestir descentemente, espalhar sorrisos e disser alguns améns, estarei redimido na comunidade dos crentes”.
“Procurem aperfeiçoar-se, exortem-se mutuamente, tenham um só pensamento (2Coríntios 13:11)”, sendo sempre fiéis.
Valdeci Júnior
Fátima Silva