-
-
Karoli -
-
1
|Esdras 9:1|
Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,]
-
2
|Esdras 9:2|
Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben."
-
3
|Esdras 9:3|
Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
-
4
|Esdras 9:4|
És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig."
-
5
|Esdras 9:5|
Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez."
-
6
|Esdras 9:6|
És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!
-
7
|Esdras 9:7|
A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]
-
8
|Esdras 9:8|
És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.
-
9
|Esdras 9:9|
Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.
-
10
|Esdras 9:10|
És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,
-
-
Sugestões

Clique para ler 2 Samuel 5-7
02 de abril LAB 458
EXPRESSÃO DOURADA
2Samuel 05-07
Eu estava assistindo a um programa de TV que joga com as palavras. O apresentador dá uma dica para o participante, e ele deve procurar outras palavras que estejam relacionadas com ela. Uma dessas dicas foi a palavra rei. O que você pensa quando ouve essa palavra? Que outras palavras têm a ver com “rei”? Castelo, palácio, trono, princesa, guerra, poder? Duas palavras me vêm à mente: uma é ouro; a outra, coroa. Ouro tem tudo a ver com rei, não tem? E coroa não é diferente, não é mesmo?
Na realidade, a coroa é a expressão dourada de uma majestade. É a identificação do rei e, também, o símbolo de tudo o que ele representa. Por isso, é composta por um metal bem caro para ostentar o poder que está entronado. Pensar em rei sem coroa seria como pensar em rei que não é rei, concorda?
Eu estava fazendo a leitura bíblica de hoje e fiquei procurando exatamente a coroa do rei Davi. Sei que ele tinha coroa, mas em 2Samuel 5-7, encontrei o rei Davi com a cabeça destampada. Ao ler o capítulo que fala sobre quando Davi se tornou rei, vemos que não tem a expressividade dessa investidura através de uma coroação. Então, o que expressaria o fato de Davi ser um rei?
Quer saber a resposta? Leia 2Samuel 7. Davi, muito mais que um aval político, tinha a aprovação e o chamado de Deus para ser um rei. E é interessante que Deus faz lindas promessas para ele. Veja algumas coisas que o Senhor falou: “Eu serei seu pai, e ele será o meu filho. Quando ele cometer algum erro, eu o punirei... mas nunca retirarei dele o meu amor.” Lindo, não é mesmo?
Já imaginou Deus dizendo isso sobre você? “Filho, leitor deste comentário, eu serei o seu Pai, e você será o meu filho. Quando você cometer algum erro, eu o punirei, mas nunca retirarei de você o meu amor!” Já pensou? A melhor notícia é que você não precisa só ficar pensando, pois essa é uma declaração real de Deus para você. É bom demais pra ser verdade? Sim, também acho. Mas é isso mesmo. “É só o ouro.”
Essa é a expressão dourada de Deus para você. Quer uma prova de que isso é realmente verdade? Estude a vida de Davi e perceberá que sua biografia foi assim.
Davi foi realmente um filho para Deus. Ele errou, foi punido, mas Deus nunca retirou dele o amor que Ele tinha. Se Deus cumpriu a promessa na vida de Davi, esteja certo de que Ele as cumprirá na sua vida também.
Valdeci Júnior
Fátima Silva